Psalms 88

Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt; ^a1Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket. 2Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket! ^b 3Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet! 4Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak, ^c 5Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön. ^d 6

A szent hajlék után való vágyakozás

7Az éneklőmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára. ^e 8Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! ^f 9Kivánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé. ^g 10A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, – a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem! ^h 11Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela. ⁱ 12Boldog ember az, a kinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében. ^j 13Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső. ^k 14Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon. ^l 15Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela. ^m 16Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját! ⁿ 17Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában! ^o 18Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek. ^p